Tavaszi kirándulásunk első állomása Vác. Az előző napok esős időjárása miatt csak a bátrabbak indultak útnak. Kissé fázva gyülekeztünk a Nyugati -pályaudvarnál, de az idő nekünk kedvezett, egész nap sütött a nap.  Kis csapatunk lelkesedéssel indult felfedezni  Vác  nevezetességeit. A jó hangulatot a vonaton már kellően  megalapoztuk, örültünk, hogy újra láthatjuk egymást, így vidám beszélgetés folyt.

Megérkeztünk Vácra, ahol a város szombati nyüzsgő hangulata magával ragadott bennünket,  és a virágok színkavalkádjában gyönyörködve kellemes sétával jutottunk el a Főtérre. A látnivalók sokaságában először a Fehérek templomát néztük meg. A Fő tér gyöngyszemének is nevezik ezt a Domonkos rendi templomot, ami a XVIII.sz- ban épült. 1994-ben amikor a templom restaurálási munkái folytak, a templom alatt egy kriptát tártak fel, ami két évszázadon át  be volt falazva.  A 265 múmia sorban elhelyezett és egymásra helyezett díszes fakoporsóban feküdt, ezek egy részét meg is tudtuk nézni.

A város Főtere már a középkorban is egyházi, kulturális, gazdasági központ volt. A fennmaradt épületek ma is őrzik a város akkori hangulatát. A Pannónia -házban igazi csoda várt  bennünket. A 18.században épült, egykor uradalmi kocsmaként, vendégfogadóként használt épület ma a Váci Művészeti Gyűjteménynek ad otthont. Egyedülálló kályhagyűjteményt csodáltunk meg. Visszavitt bennünket a régmúlt időbe, és gyerekkorunkat, nagyszüleink korát, a régi sparheltek,vaskályhák emlékét idézte fel.  A kiállított kerámiák,és kor-társ képek látványa maradandó emléket adott.    Átsétáltunk Magyarország egyetlen Diadalíve alatt, amelyet Mária Terézia látogatásának  tiszteletére épített Migazzi Kristóf 1764-ben. A hagyomány szerint, amikor a királynő megtudta, hogy a Diadalív mindössze öt hónap alatt készült el, nem mert kocsival áthajtatni alatta, hanem kiszállt és gyalog ment el mellette.  Tovább sétálva a váci börtönt is is megnéztük kívülről. Az Eszterházy cukrászdában finom sütiket és kávét kóstoltunk, s a Dunakanyar csodás kilátásában gyönyörködtünk. A sétánkat a Piarista templom barokk épület együttese mellett haladva folytattuk az 1761-1770 között kora klasszicista stílusban épült  Székesegyházhoz. Az épület monumentális nagysága, a belső tér barokk stílusú szobrai, képei, kupolafreskója gyönyörű látványt nyújtott. Kissé fáradtan, de tele élménnyel indultunk az állomás felé, közben  elsétáltunk a Vörösház mellett , ami az 1731-es évben épült,  a püspökség gazdasági központja volt két  évszázadon keresztül. A régi hangulatát megőrizve  napjainkban kereskedőházként működik. Visszaérve  Budapestre, már a következő  egynapos kirándulást tervezgettük, várjuk és szervezzük a Somogyvárra, Somogyvámosra teendő kirándulást.

                                                 Tóth Zsuzsanna                            Németh Julianna